Könyvek hol kapható? (árak, boltok)

Nemo és barátai újabb csomagot kapnak. A titokzatos küldeményen ismét a „Ne nyisd ki!” felirat áll. Hiába, mert hőseink kíváncsisága megint erősebbnek bizonyul, és emiatt az unalmas kisvárosban hirtelen felettébb különös események kezdődnek, melyek egyszerre hihetetlenek, ijesztőek és viccesek…   A különös csomagra azt írták: „Ne nyisd ki!” Nem kérdés, hogy Nemo gondolkodás nélkül ki fogja nyitni… Nemóék ajtaja elé egy új csomag érkezik. Alighogy kinyitják, Nemo és barátai rögtön megállapítják, hogy: 1. A benne rejlő zöld, beszélő és pukizó slejm elég csiklandós. 2. Odakint esni kezd – mégpedig nyálkás, ragacsos eső hullik az égből! 3. Viszont ha valaki magára ken egy keveset a slejmből, annak varázslatos hatása van… Nemót és Fredet nem sokkal később már csak egyvalami érdekli: Slejmi segítségével milliomossá akarnak válni! De vajon hogyan sikerül hazajuttatni Slejmit az eredeti tulajdonosához?

Meghaladható-e vajon a sérült kötődésmintázat, amely összetéveszti a szeretetet a bántalmazással, és oly sok fájdalmat okoz, hogy belekékülünk, és ha meghaladható, akkor hogyan? A lélektan egyik örökérvényű kérdésére kutatja a kötet a választ. A a tőle megszokott egyedi módon ötvözi a műfajokat, megalkotva így a feldolgozásregény terápiás irodalmát, amelyet elolvasva egy teljes gyógyulási folyamatot kísérhetünk végig egy abuzív viszonyból: kívülről, a szöveg mentén, és belülről, a saját életünkre reflektálva. Komplex és mélyreható megközelítés ugyanannak a párkapcsolatnak a nő, a férfi, és a terapeuta szemszögéből való egyidejű láttatása és ütköztetése. A regény magával ragadó ereje élővé teszi a történetet, a történetet kísérő értelmező keretrendszer pedig támpontokat ad a feldolgozásban, amely nehéz, ám katartikus út végén megszülethet a szabad ember új, valós és élhető szeretetképe és identitása. Könyvbemutató a Margó Fesztiválon:  

A kétéves kor körüli gyerekeknek szánt ismeretterjesztő gyerekkönyv kiváló felolvasásra, nézegetésre és felfedezésre egyaránt. Tartalmazza az első fontos ismereteket a mindennapokról, a környezetünkről és a világról. Betekintést nyújt az óvodai és az otthoni világba, a háztartás működésébe, a családok mindennapjaiba, a vásárlásba, a helyes közlekedésbe... Olyan kérdésekre kaphatnak választ belőle a kicsik, mint: Milyen Bálintnak az óvodában? Hogy néz ki Nelli otthona? Hogyan kel át Matyi biztonságosan az úttesten a futóbiciklijével?

Az illemtan, vagyis az etikett, megkönnyíti az emberek közötti kapcsolatteremtést, és lehetőséget teremt arra, hogy félreértések nélkül kommunikáljunk másokkal, anélkül hogy megbántanánk egymást. Az illemszabályok segítségével elkerülhetők a kellemetlen helyzetek, miközben saját magunkat is a legkedvezőbb színben tudjuk feltüntetni. Amikor azonban „arctalanul” kommunikálunk másokkal, például az okostelefonunkon vagy az interneten keresztül, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a helyes viselkedés. Nem tudjuk, milyen hangnemet engedjünk meg magunknak, mennyire ereszthetjük bő lére a mondanivalónkat, egyáltalán mikor nem illetlenség a másikat digitális úton megkeresni. És azzal sincs mindenki tisztában, hogy ő maga mit tegyen, ha a közösségi médiában kapcsolatot keresnek vele. Meddig szabad például válasz nélkül hagyni egy e-mailt? Hogyan viselkedjünk egy társkereső oldalon? Hogyan szabaduljunk meg udvariasan azoktól, akikkel nem szeretnénk digitálisan kommunikálni? Ez a könyv ismerteti a digitális etikett szabályait a hétköznapi élet négy fő területén: munka, párkapcsolat, barátság és közösség. Megtanít arra, hogyan igazodjunk el a digitális kommunikáció útvesztőiben, és ehhez mi mindent kell elsajátítanunk.  A sorozat korábbi kötetei: Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás Jonathan Herring: Társalgás Emma Sargent – Tim Fearon: Érvelés Sue Hadfield: Pozitív gondolkodás Louise Deacon: Pszichológia Max Eggert: Testbeszéd

Beleolvasok A magyar olvasók körében is népszerű norvég írónő, Linn Skåber érzékeny a generációkat foglalkoztató problémákra. A szívem egy bezárt bódé című kötetében a kamaszok világában mártózhattunk meg, a Ma négykézláb akarok járni címűben pedig a felnőttkor, a középgeneráció kaleidoszkópját mutatja meg. Linn ezúttal az idősebb nemzedék örömeit, bánatait, ünnep- és hétköznapjait kívánja láttatni és éreztetni az olvasókkal. Interjúkat készített, megfigyelt, átölelt és írt. A szövegeket melegség, humor, bölcsesség, bánat, boldogság, poétika hatja át – és legfőképpen mély érzelem meg finom rezdülés. Linn Skåber egyedülálló stílusa és Lisa Aisato ecsetvonásai révén az idősebb emberek és a sorsok átélhetően jelennek meg az olvasó előtt. És ki ne szeretné megismerni az idősek gondolatait és tapasztalatait, hogy számot vethessen saját életével, és jobban megismerhesse önmagát? „Korábban fogalmam sem volt arról, hogy Linn Skåber mennyire csillogó szerző. Most már tudom” – Tor Hammerø, Nettavisen „Mindketten elpirulnak, és valahányszor megszólalnak, elpirulnak és bólintanak egymásnak. Szemlesütve mosolyognak, pedig igazából azt akarják, hogy a másik lássa. Talán ráismernek erre a mosolyra? Száz évvel korábbról, valahonnan, egy strandról, egy parkból, az utcáról, egy étteremből? Vajon fiatalon látták egymást valahol? Olav illik mellé. – Úgy nézünk ki, mint két régi bőrtáska – mondja Grethe, és Olav nem nevet, csak bólint, és ő is végighúzza az ujját a vasmacskán, de mivel Grethe keze is azon pihen, azon simít végig, ide-oda húzogatja rajta a kezét, mintha nem tudná, mi egyebet tegyen. Nem mer Grethe szemébe nézni, csak jólesően simogatja. Grethe sem mer az ő szemébe nézni. Nem tudja, mi történne, ha a szemébe nézne, úgy reszket belülről, mintha éhes lenne, mintha levegő után kapkodna, mintha fiatal lenne.” (részlet)

Abszurd humor, angol humor, szarkasztikus humor, szürreális humor, groteszk humor, keserédes humor, fekete humor, intellektuális humor, felforgató humor, szatirikus humor, ironikus humor, infantilis humor, nyelvi humor stb. Körülbelül a következő ezredfordulóig sorolhatnánk a filmekben potenciálisan felbukkanó humortípusokat: a nevetés és a filmművészet kapcsolata jóval szerteágazóbb és kiszámíthatatlanabb, mint talán azt elsőre gondolnánk. Ezért is igyekeztem az előző válogatáshoz, az 52 hátborzongató filmhez hasonlóan ebben a könyvben is a lehető legszemélyesebb módon és viszonylag széles merítéssel összeállítani a tartalomjegyzéket: klasszikus vígjátékok (pl.: Van, aki forrón szereti), híres kultfilmek (pl.: A nagy Lebowski) és kasszasikerek (pl.: Rendes fickók) mellé olyan kevésbé ismert kísérleti filmeket és szerzői remekműveket is beválogattam, amik nem biztos, hogy helyet kapnának egy átlagos komédiaválogatásban. Összességében tehát ez a könyv sem vállalkozik egy kerek műfajtörténet, pláne nem egy komédiakánon megrajzolására, inkább úgy érdemes rá tekinteni, mint egy erősen szubjektív, ám ezzel együtt sokszínű étlapra, amin mindenki megtalálhatja a neki megfelelő ízvilágot – és persze annak ellenkezőjét is, hiszen a filmtörténettel való ismerkedés mindig egyet jelent a saját (ízlés)határainkkal való ismerkedéssel is. Meg egyébként is: a nevetés akkor a legmaradandóbb, ha a torkunkon akad.

Lili és Matyi otthonában mindennek megvan a maga helye, a fürdőszobában, a konyhában és a gyerekszobában is. Vajon hol tartják a nadrágokat, a tejet és a plüssmackót? Hajtsd ki a nagy ablakokat, és látni fogod, mennyi érdekes tárgy bújik meg a szekrényekben. Apró léptekkel a nagyvilág felé: 18–­24 hónapos gyerekeknek

Az iskolában rendkívüli szünetet hirdetnek egy váratlan csőtörés miatt. Amíg a javítómunkálatok tartanak, Gereben tanárnő új hobbijának, a lovaglásnak szeretne hódolni – pedig Lőrinc és Anni úgy látja, hogy semmi érzéke hozzá. A gyerekeknek el kell kísérniük Nelke Szonját és Gereben tanárnőt egy lovas kirándulásra. Az éjszakát is az erdőben akarják tölteni, sátorban. Senki sem számít rá, hogy éjjel kitör a vihar… Szerencsére Póniszív most is segít.   A sorozat kötetei:  

Gyere, játssz velünk! Dugd be az ujjacskádat gyorsan! Nyuszika a fülecskéjét mozgatja, Brumi mackó a lábát himbálja, Hápi kacsa a szárnyát csapdossa. Ez a mókás ujjas játék könyv a legkisebbeknek is nagy örömet okoz, miközben észrevétlenül finomodik a kézmozgás, és vidáman telik minden perc!

Egy túlhajszolt apa megüti a lányát, és arra kéri, ne beszéljen róla senkinek. Egy tizenhat éves lány besurran valakinek a házába. Egy fiatal nő testén zúzódások vannak, és nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e neki, vagy sem. Egy férfi a feleségével Dél-Amerikába utazik, hogy örökbe fogadjon egy kisfiút, de legszívesebben az árvaházban lakó egyik kislányt vinné haza, aki azonban túl idős az adoptáláshoz. Marie Aubert novelláskötetének történetei olyan emberekről szólnak, akik kitörni készülnek: barátságból, házasságból és más kapcsolatokból – szereplői a társas magány elől menekülnének. Mindannyian olyasmit csinálnak, amit szégyellnek, miközben ragaszkodnak az elképzeléshez, hogy valami nagyobb jó érdekében cselekszenek. A norvég szerző kilenc történetében egy hajszál választja el egymástól a vágyakozást és a szégyentelenséget a bűntől. A találkozásaink között eltűnik, nem üzen és nem hív fel, napok telnek el, egy egész hét is. Cecilie és a többiek azt mondják, ne feledjem, hogy gyerekei vannak, és rengeteg a dolga, de én ezt nem értem, nem bírom felfogni, a türelmetlenségtől szúr és elszorul a mellkasom, olyan, mintha ő belém költözött volna, és én rajta keresztül néznék ki önmagamból, olyan, mint egy dal, ami felkeléstől lefekvésig egész álló nap a fejemben zsong, és minden kiesik a kezemből, és az e-mailek közepén elfelejtem, hogy mit akartam írni, és ha valakivel beszélgetek, többnyire elveszítem a fonalat. (részlet)