Zalai Károly termékek hol kapható? (árak, boltok)

Tengerész „egyedül élt, nem volt családja, barátja. A kávét forrón és cukor nélkül itta, nagyokat szívott a cigarettából, s a füst kanyargását figyelve, úgy döntött, hogy reggeli után leballag a folyóparti kocsmába, hiszen mégiscsak születésnapja van. A kocsmázást nagyon szerette. De nem az alkohol miatt, hanem a beszélgetésekért járt oda. Főként mesélni szeretett; távoli földrészekről, szigetekről, nagy utazásokról, a háborgó tengerről, különleges találkozásokról…” Tengerész a kocsmában időzik – soha nem járt a tengeren, mégis beutazta a fél világot. Szelleme összefogódzik régvolt festőkkel, kaján énekesnőkkel, önostorozó írókkal-költőkkel, őrült tudósokkal, veszélyt nem ismerő autóversenyőkkel és felfedezőkkel… Századokat ível át e furcsa és szerteágazó kapcsolat, mely az idő fonalából fon láthatatlan, mégis valóságos hálót a kötet szereplői közé. Ekképpen tudnak egymással lelki kapcsolatba lépni – sőt akár szerelemre lobbanni – a kultúrtörténet olyan nagyjai, mint például a címadó Leonardo da Vinci, I. Katalin orosz cárnő, Robert Walser svájci író, Bessie Smith amerikai énekesnő vagy Miguel Najdorf lengyel-zsidó-argentin sakknagymester. Zalai Károly regényének lapjain felvonulnak az emberiség kóborló zsenii, akiket fűtött-űzött a megismerés és a létezés miértjének vágya. Valós személyek a képzelet – vagy a valóság? – káprázatos birodalmában! S mitől e köztük vibráló misztikus kapcsolat? Nem mástól, mint hogy – akárcsak Tengerész – mind április 15-én születtek… „Hosszú idő óta keresem a helyet, ahonnan hitem szerint tisztán átláthatom magam körül a világot. Megfordultam itt-ott e földtekén, de a gyorsan múló évek során egyre biztosabb lettem abban, hogy ez az oly nagyon vágyott hely nem odakint van, hanem bennem; és leginkább az írás segítségével juthatok el ide. Ám el kell árulnom, hogy végül egy véletlenül fölfedezett dátum révén bukkantam e regény szereplőire és helyszínére, ahol aztán annyi minden történt, hogy alig tudtam följegyezni. Szerencsére írás közben föl-föltűnt mellettem jó néhány barát, akik gondolataikkal sokat segítettek, hogy e rejtélyes helyszínen végbement történésekről pontos tájékoztatást adhassak. Ezúton köszönöm nekik!” (Zalai Károly) A szerző eddig megjelent kötetei: Mesék Könyve, 1993 Japán kávéházban, 2006 Huszonegy nagyapám története, 2007 Végtelen végzet, 2008 Túr dö fransz, 2010 Minden hétre macska, 2019 Könyvbemutató az Írók Boltjában  

Zalai Károly a több kiadást megért Minden hétre macska után most a „kutyások”-hoz szól, de könyvét azoknak is ajánljuk, akiknek még nincs négylábú barátjuk. Az 52 novella szereplői híres vagy éppen „névtelen” ebek, kiknek sorsa nemcsak egybeforrt gazdájuk sorsával, hanem tükörképét is adják jelenünknek és múltunknak egyaránt. Mindegyik kutyasors bővelkedik mulatságos, szívfacsaró vagy éppen tragikus mozzanatokban. Megismerhetjük például a hűséges Shepet, aki évekig várta elhunyt gazdáját egy vasútállomáson. Churchill fekete kutyája új megvilágításba helyezi a huszadik század egyik legkiemelkedőbb történelmi személyiségét. A kutyáknak köszönhetően betekintést nyerünk a hatszor nősült VIII. Henrik udvarába, Napóleon első felesége, Josephine hálószobájába, és ott leszünk az első világháború lövészárkaiban, sőt Adolf Hitler dolgozószobájában is. Vagy például megismerhetjük a „sztárkutyák” – Rin Tin Tin és Audrey Hepburn ölebe – nem is olyan irigylésre méltó életét. A Minden hétre kutya elolvasása után garantáltan más szemmel nézünk majd a négylábúakra, és még az is megtörténhet, hogy „mindenki kutyája” egy napon a mi kutyánk lesz… „Sétálok az erdőben, az utcán, ülök a buszon, vonaton, és nézem őket. Jönnek velem szemben, a busz, a villamos vagy a vonat padlóján fekszenek, szunyókálnak, maguk elé merednek, rám emelik tekintetüket vagy észre sem vesznek. Én meg folyton, immáron majdnem hetven éve, figyelem őket, lesem reakcióikat, hogy mit csinálnak, hogyan szimatolnak, hogyan ismerkednek a világgal. Pár ezer éve itt vannak velünk, egyre többen, és szinte mindenütt, ahol ember él. Társunk ő, sőt az egyik legjobb barátunk, és bár igen sok tudományos cikket lehet róluk olvasni, meg hát rengeteg irodalmi alkotás is született a kutyákról, úgy érzem, csak keveset tudunk róluk. Valami hiányzik. Legalább is nekem. Ezt a hiányt próbálom most bepótolni a Minden hétre kutya című írásommal.”

„Először a képet látom meg. Néha azonnal, máskor meg hosszú heteken át csiszolódik, érlelődik bennem a látvány. És amikor ott van már előttem, s csaknem tisztán látom, odaülök az állvány elé, és fölvázolom a vászonra. E skicc talán a festmény legfontosabb része: a váz, amely a színeket és a formákat tartja. Ekként születik meg a festmény, mely mindig valami konkrét helyhez kapcsolódik. De nem az a célom, hogy lemásoljam a külvilágot, hanem inkább újrateremtsem; hogy olyan legyen, amilyennek én látom, pontosabban érzem. Ekkor jutok az alkotás újabb szakaszába, amikor is gyakorta megjelenik, vagy inkább »rákéredzkedik« a képre egy kalapos ember, aki talán én vagyok: énem képzelete, képzelt énem. Arca lényegtelen, olykor közeledik, máskor csak a hátát látom, meg-megáll, ismerkedik a helyszínnel, néha leül egy székre, mintha várna valakire, nincs kizárva, hogy elszundít közben, és az is előfordul, igaz, csak ritkán, hogy összefut valakivel. Ő a kép főszereplője, akkor is ott van rajta, ha nem látható. Ő üzen nekem, amit aztán följegyzek. Ő meséli el, mi történik a festményen, mesél az életéről, az életről, ki ő, honnan jött, hova indult, s miféle gondolatok jártak közben a fejében. Így születnek meg a festményhez tartozó novellák. Így született meg ez a könyv.” Zalai Károly