Száraz Miklós György termékek hol kapható? (árak, boltok)

Száraz megeleveníti Trianont, a háborúkat, a kommunizmus legembertelenebb éveit, a börtönök világát és a Kádár-féle janus-arcú diktatúrát. Besúgók és forradalmárok, véletlenszerűen árulóvá vagy hőssé sodródott alakok, hastáncosnők és hithű pártasszonyok, „disszidensek” meg itthonmaradottak népesítik be e különleges hangulatú, már-már álomszerű világot. Pedig nem álmok szövedékében sodródunk, hanem a képtelen valóság tesz túl még az álmokon is. S ebben a világban nem lepődünk meg semmin sem: ha megjelenik Kurt Vonnegut vagy Gabriel García Márquez – mi sem természetesebb. Talán csak egy dolog van, amin ábrándozva csodálkozunk: hogy tényleg létezhet olyan mindent elsöprő szerelem, mely a legnehezebb időket is legyőzve elválaszthatatlanul egymáshoz fűz két embert...? Szerelmes regény? Történelmi mű? Kémtörténet? Dokumentumkötet? Családregény? Egy nemzedék szembenézése a múlttal? Mindez együtt – lebilincselően, ahogy azt már Száraz Miklós Györgytől megszokhattuk. S mégis kicsit szívszaggatóbban a megszokottnál, hiszen a szerző saját szüleinek szerelmét, családjuk meghurcoltatását, édesapja életének kalandos fordulatait írta meg. Közben megelevenítve a háború előtti és utáni éveket, a kádári rezsim korszakát, a határokkal, börtönévekkel, kényszerű emigrálásokkal szétszakított családok sorsát – és e nehéz sorsok mögötti emberséget.  

A regény középpontjában egy kibontakozó szerelem és egy életen át tartó szövetség áll. A színhely Közép-Európa, Magyarország, 1956 októbere és novembere. Két ember, egy szegedi medika, egy orvostanhallgató lány, és egy börtönből csak hetekkel korábban szabadult, fiatal férfi, akit fegyveres, kommunista és államellenes szervezkedésért csuktak le évekkel azelőtt. Két ember, két családi és társadalmi, történelmi háttér. A nagy kérdés, el lehet-e bújni a lassan megszilárduló kádári diktatúra mindent látó és figyelő ügynöktekintetei elől? Lehet-e tisztességesnek maradni? Segít-e ebben az 1957 és 1958 romos Magyarországán vonuló, hatalmas vándorcirkusz, ahol a medveidomárok, légtornászok, törpe gladiátorok és oroszlánszelídítők közt menedéket lelni remél a férfi, aki később ismert író, szerkesztő, befutott színházi szerző, idegen nyelvekre fordított esszéista lesz. Történetesen a regény írójának édesapja: Száraz György. A családi emlékezet parányi szilánkjaiból áll össze Száraz Miklós György eddigi legszemélyesebb regénye, melyen édesapja, a Rákosi börtöneit megjárt író, Száraz György életén keresztül villantja elénk a múltat, a történelembe ágyazott emberi sorsokat, no, meg egy bódító szerelem történetét.

Száraz Miklós György régóta várt, újból megjelenő regénye letűnt korok hangulatát idézi, s megeleveníti egy város, nevezetesen Selmecbánya mindennapjait. A sejtelmesen, parfümösen burjánzó könyv sorai közt Krúdy gordonkahangját hallani, történetei álomvilágban játszódnak. Minden csupa eleven pezsgés. Évszázadok vetülnek egymásra, mesébe illő figurák emléke merül fel a romladozó falak közt. Hajdanvolt események köré elevenedik az Ezüst Macska fogadó, szeretni való és esendő alakjaival. „Szokatlan, tobzódó, torlódó bolond szép embersorsmese. Mese-gomolygás, amely minden kavargásával és lángoló dühével boldog életszeretet. Élet-himnusz.” Juhász Ferenc „Álomi hangulatok szövik át ezt a hol keserű, hol édes históriát, melyben egyik különös, bizarr történet űzi a másikat. A szerző engedi, hogy az álmok és félálmok a maguk törvényei szerint gombolyítsák az eseményeket, vagy épp kuszálják össze kibogozhatatlanná a percek és esztendők tarka fonalszövedékét. A város közel ezer esztendeje szinte egyetlen pillanatban fénylik fel. Csupa barokk inda, hirtelen buktató, váratlanul előbukkanó figura lepi el a könyv lapjait. Mintha örökké farsang volna. Örökös bolondünnep, mely fölött a titokzatos főhős, Jacobus Troll alakja lebeg.” Szepesi Attila „Olyan túlcsorduló és harmonikus, akár egy Bosch-festmény.” Armando Nuzzo „Magyar mágia. Mágikus realizmus megpaprikázva.” Marilia Piccone  

Száraz Miklós György könyvének szövegei regényként és novellákként is olvashatók. Tíz fejezet, tíz történet, melyek mind a gyerekkor felhőtlen boldogságáról és rettenetes boldogtalanságáról szólnak. A főváros környéki falu, ahol az író főhőse mozog, a veszélyes gyerekjátékok és kalandok olykor kísérteties színtere kozmogóniai térré válik. Mert ezekben a balladai sűrűségű, sodró történetekben a gondtalan gyerekkor játékairól és kalandjairól kiderül, hogy nem játékok és nem kalandok, hanem a létezés olyan rítusai, beavatási szertartásai, melyek szigorú szabályok szerint zajlanak, és amelyekben ugyanúgy elbukhatunk vagy felemelkedhetünk, megtisztulhatunk vagy bemocskolódhatunk, mint a felnőttek világában.

Európa egyik legnagyobb folyója. Ez már önmagában is érdekes volna, de a Duna ennél sokkal több. Közel háromezer kilométeres útja során tíz országot és annál is több népet érint. Óriási hajóút, vízi sztráda. Olykor határ is. És persze hagyomány, história, sors, kultúra. Közös sors és közös kultúra. Ovidius és Pindarosz. A francia pokoljáró dudás, Louis-Ferdinand Céline. Esterházy Péter, Claudio Magris, Nick Thorpe, August Strindberg és Tímár György. A Nibelung-monda hősei, akik a világhódító Attila udvarába igyekeztek. A török alattvalóként született szefárd zsidó, a később osztrák íróvá lett, majd Angliába sodródott bolgár–spanyol Elias Canetti. Patrick Fermor, akinek a ködös Albionban, miközben James Joyce Ulyssesét olvassa, a pesti Duna-korzó virágárus lánykái idéződnek eszébe. Mindannyian Duna-utazók, és mind szóhoz jutnak Száraz Miklós György magával ragadó esszéfolyamában. És még ki mindenki! Mikszáth, Széchenyi, Szabó Lőrinc, Ady, Balassi… Térben és időben is izgalmas vízi barangolásra invitálja olvasóját a szerző. Néhány ezer kilométer és néhány ezer év. Oda vissza, fel és alá, egyszer a főmederben, máskor a mellék- vagy holtágakon, de mindig a kultúra folyójának hömpölygő vagy csordogáló vizén. A könyv megvalósulásához hozzájárult  a PKÜ/MKA által támogatott jogtiszta Adobe szoftver.

Nem más ez a kötet, mint alászállás a poklokra, elmerülés az emberi érzelmek és végletes szenvedélyek, a kínzó lázálmok világában. Hol Tibetbe, hol narancsligetes andalúz villákba, hol titokzatos barcelonai sikátorokba repít minket SZMGY keleti varázslata, máskor meg Budapest kutyapiszkos utcáira vagy Erdély fenyvesei közé pottyant. De mindegy is hol járunk – SZMGY világában csak az emberek (meg talán a kutyák) léteznek, akik batyujukat könnyen vagy nehezebben cipelve, de megállíthatatlanul száguldanak a maguk végzete felé. S mindeközben találkoznak egymással, életútjaik kereszteződnek, és döntenek: ki jól, ki rosszul – és sohasem lehet tudni, melyik volt igazán a bölcs döntésük. Számtalan nagy sikerű album és több regény (pl. Lovak a ködben, Az Ezüst Macska) után SZMGY friss novelláskötete valószínűleg nagy örömöt fog okozni népes rajongótáborának.

Száraz Miklós György Trianon-kötete egyszerre szöveggyűjtemény – melyet irodalmunk legjobbjainak írásaiból válogatott össze –, valamint fotók, mindennapi tárgyak és műalkotások tárháza. A lapokon egy korszak hétköznapjai elevenednek meg, olykor giccsesen, máskor égető fájdalomként, valódi, szívbe markoló művészet formájában. A könyv szövegei Trianonról szólnak, a revízióról, a veszteségről és a felelősségről, az igazságtalanságról és az öngyilkos ostobaságról: Ady, Babits, Füst Milán, Illyés, József Attila, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Márai, Németh László, Szerb Antal vagy Weöres Sándor kétségbeesett, hitetlenkedő sorai és dühös, vádló, önmarcangoló mondatai.

Ez a könyv a zsidóság több ezer éves múltjáról szól, és mégsem történelemkönyv. Íróját ezúttal nem érdeklik a zsidóság háborúi, az ókori Izrael és Júda királyai, nem emlékezik a vészkorszak, a holokauszt borzalmaira és nem beszél a zsidók modern kori országáról, Izraelről sem. Hitről mesél, hagyományról, időszámításról, diaszpóráról és otthon maradókról, ünnepekről és hétköznapokról, szokásokról, jelképekről. Nem tudós írta, hanem szépíró, és nem tudományos szándékkal, hanem azért, hogy szórakoztasson. Így aztán ez a munka nem törekszik teljességre, hanem olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek a zsidósággal kapcsolatban sokunkat érdekelhetnek. Szabadon kalandozik az időben, hol előreszalad, hol visszakanyarodik, ráadásul térben is sokfelé elkóricál. Nem eszmékről, elvekről, hanem a kultúráról mesél. A zsidó létforma sokszínűségéről. És rólunk, emberekről. Mindannyiunkról. Zsidókról és nem zsidókról.

Száraz Miklós György Lovak a ködben című nagyregénye egyszerre olvasható történelmi és szerelmes regényként, sőt akár esszéregényként is. Főhőse – és egyben narrátora –, Márta egyetemi tanulmányai miatt érkezik egy felvidéki kisvárosból a „magyarok fővárosába”, Budapestre. Úgy tűnhet, az ő néhány mozgalmas, bulikkal, izgalmas kirándulásokkal színesített diákévét beszéli el a könyv. Ám nem csak ezt! Hiszen Márta életén át- meg átvillan családjának története, bővebben a huszadik század magyar történelme is: Trianon fájdalmas következményei és az elcsatoltsággal való megbirkózás küzdelmei. Megelevenedik a Felvidék és Erdély jelene és múltja, a magyarországi rendszerváltozás körüli-utáni évek reményei és csalódásai – ám nem szabad elfelednünk, hogy a történelem és a „nemzeti sorskérdések” mellett Száraz Miklós György könyve mégiscsak egy csodálatos szerelem története, egy olyan szerelemé, melyet soha nem lehet majd elfeledni.

Mi történne, ha annyi pénzt nyernél a lottón, amennyit sohasem tudsz elkölteni? Képes lennél élvezni az életet, vagy válságba kerülnél, eszedet vesztenéd, tönkretennéd magad?  A történet csavaros, és a közhely ezúttal is bebizonyosodni látszik: a jó nem feltétlenül és kizárólag jó, a rossz nem mindig és csakis rossz. Minden ember jó és rossz elegye, és nem csak a belső küzdelemben, a gyöngeség és erő, a megalkuvás és tartás szüntelen harcában dől el, hogy végül milyen emberré leszünk, hanem a sorsunkban is, a véletlenek láncolatában, amit olykor szerencsének, máskor balsorsnak vagy isteni elrendelésnek mondunk.