Per Petterson termékek hol kapható? (árak, boltok)

Arvid Jansen úgy kapaszkodik az ismerős dolgokba, mint akinek az élete múlik rajta. Felkeresi régi kedvenc helyeit, leissza magát, nőket szed fel, vagy csak úgy beül a Mazdájába, és keresztül-kasul bejárja a várost, olykor pedig ott is alszik a kocsiban. Egy év telt el azóta, hogy a felesége, Turid elhagyta, és vitte magával mindhárom lányukat is. Arvid úgy érzi, hogy egyedül legidősebb lánya, Vigdis látja őt színről színre, és éppen ezért tartja is tőle a három lépés távolságot. Pedig talán éppen ő az, akinek a legnagyobb szüksége lenne az apjára. Petterson önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye egy olyan férfi életét tárja elénk kíméletlen őszinteséggel, aki körül egyik pillanatról a másikra darabokra hullik minden.

Északról a fagyott tenger, délről a bevonuló német hadsereg – nincs kiút a jeges szorításból. Egy testvérpár mégis messzire vágyik: Jesper Marokkóba, a melegbe, húga, elbeszélőnk, pedig Szibériába, a transzszibériai vasúttal. Amikor a németek megszállják Dániát, a különc Jespernek menekülnie kell. A két testvér ekkor látja egymást utoljára… A regény elbeszélője az Átkozom az idő folyamátból is ismert Arvid Jansen anyja. Ő emlékszik vissza a gyerekkorára és az ifjúságára, és főként három évvel idősebb bátyjára. Helyenként már-már vad erővel ütközik egymásnak múlt és jövő, és mi nem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. Lélegzetelállító. (The New Yorker) Legjobb, legfénylőbb pillanataiban az Irány Szibériát ugyanaz a fajsúlyos gondolatiság jellemzi, ami a Lótolvajokat oly kiválóvá tette, csak épp az elbeszélő ezúttal egy hatvanéves nő, akinek aktuális helyzete végig rejtve marad előttünk. (The New York Times) A regényt jelölték az Északi Tanács irodalmi díjára – a legrangosabb skandináv irodalmi díjra – és az IMPAC Dublin nemzetközi irodalmi díjra.

A természet mitikus erejű ábrázolása ősi emócióink intenzív átélését szolgálja Per Petterson prózájában. A világhírű norvég írót csak a mélyben kavargó indulatok és éles érzelmek érdeklik: a szerelem, a féltékenység, a barátság, az árulás. A Lótolvajok páratlan sikerének kulcsa, hogy a regény egyesíti magában a kortárs norvég irodalom három fontos tematikai elemét: a háború (a német megszállás), a család (a család felbomlása) és a kívülálló, magányos férfi visszatérő motívumát. Olvassák a Lótolvajokat! A regény a legelső, tömör mondatoktól kezdve bűvkörébe von, ahogy fiatalságról, emlékekről és igen, lótolvajlásról beszél. Tudják, egy mesteri mesélő kezei közé kerültek. (Newsweek) Petterson szikár és megfontolt elbeszélési módja döbbenetes erővel bír… Egy fiú érzékelésének teljes intenzitásával adja át a veszteség érzését, de az új felhangokra is szert tesz az idősödő férfi tűnődő tudatosságában. (The New Yorker) „Vágtattak felém a lovak. Hallottam szaggatott lihegésüket, a faág egyre erősebben rázkódott alattam, egész lényemet betöltötte a paták dübörgése, és amikor megpillantottam a hozzám legközelebb eső ló pofáját, lábamat szétterpesztve lassan csúszni kezdtem lefelé, elengedtem az ágat, és a ló hátára ugrottam. Kicsit elvétettem az ugrást, majdnem a nyakába érkeztem, az állat lapockái a combomhoz ütődtek, hullámokban tolult fel bennem a hányinger. Amikor Zorro hajtotta végre ezt a mutatványt a filmben, könnyűnek tűnt… A ló szilajon rázta sörényét, gerince az ágyékomat verte. Egyre gyorsabban vágtázott, akárcsak a másik ló, így aztán fej fej mellett dübörögtünk a fatönkök között. Hallottam, amint Jon elkurjantja magát mögöttem: – Juhé!” (részlet a regényből) Per Petterson 1952-ben született Oslóban. Íróként 1987-ben mutatkozott be. 1990-ben egy tragédia során elveszítette szüleit, egyik testvérét és egy unokatestvérét. A baleset motívuma, a fiú szüleihez fűződő kapcsolata állt ezután prózájának homlokterében. A világhírt a Lótolvajok megjelenése hozta el számára. A művet többek közt angol, német és francia nyelvre is lefordították. Norvégiában elnyerte a Könyvkereskedők Díját, a Kritikusok Díját, megkapott több francia díjat és az IMPAC díját, megelőzve olyan neves alkotókat, mint Salman Rushdie és J. M. Coetzee. A Lótolvajokat 2007-ben a New York Times az év öt legjobb szépirodalmi műve között tartotta számon. Lótolvajok (2009, 2018) Átkozom az idő folyamát (2012) Megtagadom (2015) Irány Szibéria (2018) A Lótolvajok című regény alapján Hans Petter Moland rendezett filmet:  

Megtagadom, hogy alkut kössek. Megtagadom, hogy megbocsássak. Megtagadom, hogy felejtsek. Egy kora reggelen Oslo külvárosában két férfi véletlen találkozásának vagyunk tanúi. Tommy és Jim harmincöt éve nem látták egymást, de valaha a legjobb barátok voltak. Együtt nőttek fel egy apró kelet-norvégiai faluban – Jimet mélyen vallásos édesanyja nevelte, Tommy pedig testvéreivel együtt magára maradt szadista apjával, miután anyja megszökött a családtól. Egy napon elege lesz a folyamatos bántalmazásból, és egy baseballütővel eltöri apja lábát. Az apa ezután eltűnik, ő és testvérei pedig pár felhőtlen hét után nevelőszülőkhöz kerülnek. Tommy mára meggazdagodott, vadonatúj Mercedesszel jár, míg Jim szociális segélyen tengődik. Per Petterson szikár, hajszálpontos prózája szilánkonként eleveníti fel a múltat, és az olvasó szinte sorról sorra jön rá, hogyan és miért alakult úgy a szereplők élete, ahogy, és mi történik a sorsdöntő találkozás után.   „A Megtagadom szívbe markolóan szomorú regény a barátok és rokonok között szövődő, illetve elszakadó szálakról.” (The Independent) „Prózája olyan, mint az északi fény, keményen tiszta, mint az északi telek.” (The Guardian) „Remekmű… van olyan jó, mint a Lótolvajok. Nagyszerű, mesterien felépített regény: bepillantást enged szereplői legmélyebb érzéseibe, megdöbbentő, nyers olvasmány.” (Morgenbladet) Az év könyve (The Times, The Guardian)  

„Apa szerencsére többnyire egyszerűen csak apa volt, akit Arvid szeretett.” Az 1960-as évek elején járunk, a hidegháború nyomott légkörével sújtott Norvégiában. Per Petterson későbbi műveinek ki-be járó hőse, Arvid Jansen még csak hatéves kisfiú, akit olykor rémálmok gyötörnek. Arvid lassan, óvatos léptekkel kaptat a kamaszkor előtte magasodó baljós hegye felé. Még nem érti teljesen, de az apró mozaikokból már kezd összeállni számára a világ. Szülei munkások. Osló külvárosában élnek, apja cipőgyárban dolgozik, dán édesanyja takarítónő. A mára világhírűvé lett norvég író debütáló regényének középpontjában az apa-fiú kapcsolat áll. Per Petterson a tőle megszokott finom ecsetvonásokkal, borongós északi színekkel festi meg a gyermekkor összetett portréját. Műve sallangmentes, szikár nyelvezettel megírt – akárcsak Hemingway, Petterson is kerüli a felesleges díszítéseket. A sorok között, a felszín alatt kimondatlan érzések és fájdalmasan őszinte, mégis megértő, szeretettel teli történetek sejlenek fel. Így, a maga pőreségében tárul fel előttünk az EMBER zavarba ejtő sérülékenysége és a kapcsolatok kusza pókhálója. „Meleg, megható, őszinte, meglepő könyv – olyan nyelven szól, ahol az érzelmek megremegnek a szavak közötti puszta térben.” – Fredrik Wandrup, Dagbladet „Gyengéd nosztalgiával átszőtt könyv” – Financial Times „Borotvaéles debütálás. A nyelv egyszerű, szép és mentes az irodalmi trükköktől. Nincs egy felesleges szó sem.” – Svend Scriver, Extra Bladet (Dánia) „Az író tehetsége a kezdetektől fogva nyilvánvaló… Petterson gyermekkori víziójának finomsága és egyszerűsége Carver mesterére, Csehovra is emlékeztet. Ha még egyáltalán nem olvasta Per Pettersont, nagyon valószínű, hogy majd el akar olvasni mindent, amit ír. Ha már a csodálója, akkor ezt nem szabad kihagyni.” – Sydney Morning Herald „Milyen szép történetet írt Per Petterson! Szerintem könnyebb oroszlánokról írni, mint vaddisznókról. Könnyebb leírni a háborút, mint a békét. Ám a szerzőnek itt sikerült egy felnövő kisfiú mindennapjait úgy ábrázolnia, hogy egy napfényes júniusi nap drámai játékfilmmé váljon.” – Ola Bauer, Klassekampen