Ötvös Nagy Ferenc termékek hol kapható? (árak, boltok)

Ötvös Nagy Ferenc, a hazai zománcművesség egyik legkiemelkedőbb alkotója több évtizedes szakmai tapasztalatát összegezte Zománcmívesség című könyvében: a történeti áttekintés mellett teljes alapossággal mutatja be a zománcozás folyamatát, kezdve a fémek megmunkálásától a különböző ötvöszománc technikákig. A Zománcmívesség folytatásának tekinthető  Festőzománcozás című kötetben a szerző az iparművészet és a képzőművészet közötti határvonalat átlépő festőzománcozás technikáit ismerteti részletesen, kiegészítve a szükséges elméleti ismeretekkel. A különböző festőzománcozási eljárásokat világosan, érthetően és átfogóan mutatja be saját és művésztársai tapasztalataira támaszkodva, magyarázó ábrákkal és fotókkal gazdagon illusztrálva. Célja, hogy a gyakorlókat megkímélje a felesleges kísérletezéstől, valamint a kudarcoktól és a csalódásoktól, mert olyan módszereket ismertet, amelyek eddig megállták a helyüket, és sikerrel kecsegtetnek, továbbá kiindulási alapot adhatnak új kísérletekhez is: „A festőzománcozásban nincsenek alapelvek. Minden csak a technológia következményeként jöhet létre, és mindenkinek saját magának kell megszereznie a tapasztalatokat, megismernie az anyagokat, az égetéssel járó lehetőségeket, mert a festőzománcozás a »tűzzel való pikturálás«-t is jelenti. Ebben valóban nem lehet kötelező érvényű technológiai tanácsokat osztogatni. Egyet lehet, bizonyos anyag- és technikai ismereteket megosztani, festési és égetési példákat felsorakoztatni. Lesz, aki majd követi és végigcsinálja ezeket, de lesz, aki ezeket a tapasztalatokat meg is újítja.” Ötvös Nagy Ferenc Jászkiséren született, ötvös-iparművész, etnográfus, muzeológus, művésztanár. 1987 óta Kecskeméten alkot. Olyan ötvöstárgyakat készít, melyeken döntő fontosságú a zománc – mint anyag. Nevéhez fűződik néhány – már-már feledésbe merült – zománctechnika felelevenítése, többek között az erdélyi sodronyzománc és az à jour (áttört-, ablak-) zománc. Az általa újjáélesztett ötvöszománc-technikákkal kapcsolatos legfontosabb szakmai hitvallása a zománcművészeti hagyományok megőrzése, ápolása, a művészeti oktatásba történő beépítése, kísérletezés, új lehetőségek kidolgozása, szakirodalomban való megörökítése, megjelentetése, a hazai ötvöszománc-művészet európai rangra emelése.

Az ötvösség történetének korábbi szakaszaiban az idős mester az arra méltó tanítványra testálta mestersége „titkait”. Ötvös Nagy Ferenc műve is ilyen: a „titkok könyve”, melyből alapos betekintést kapunk a munkafolyamatokba, s praktikus megoldások, ötletek sorozatát is elénk tárja. Fázisról fázisra avat be egy-egy ötvöstárgy elkészítésének teljes folyamatába. A „képes” szakkönyv fotói, táblázatai, ábrái megannyi információt hordoznak, a leírásokon túl vizuális segítséget nyújtva az ifjú ötvösjelölteknek, a meglett mestereknek és a műértőknek a műveletek megértéséhez, megtanulásához és végrehajtásához. A kötet fázisleírásai angolul is olvashatóak.

„Az Ónedények restaurálása címet viselő művével nem kíván mást a szerző, mint beavatni olvasóit a misztikummal övezett restaurátori tevékenység egyik szegmensébe, amelyről többnyire hiányosak vagy tévesek az elképzelések. Reménytelen állapotúnak tűnő kannák, tányérok, tálak, liturgikus eszközök újjászületésének lehetünk tanúi a fázisfotókkal illusztrált folyamatok részletes leírása során. Ötvös Nagy Ferenc nem tankönyvvel kínál meg bennünket. Szándéka szerint inkább egy kevéssé ismert hivatás »titkainak« feltárására törekszik. E szakmai kitárulkozásával elsősorban nem a szakembereket, a gyűjtőket célozza meg, hanem mindenkit, aki érdeklődik egy igen sérülékeny, puha, alacsony hőfokon olvadó fémből készült „beteg” műtárgy szakszerű gyógyítása iránt. Bátran ajánlom e könyvet a kedves olvasónak, mert mindenki számára könnyen érthető, a szakzsargont általában kerülő nyelvezettel íródott. A jól érthetőségről a szerző logikusan felépített magyarázó szövege és a gazdag képanyag is gondoskodik. Bizonyos vagyok abban, hogy olvasása nemcsak tanulságos lesz, hanem szórakoztató is.” – Zoltán Tamás ötvösművész, restaurátor

„Napjainkban az egyik legnépszerűbb kézműves mesterség, a zománcművesség újjáéledésének vagyunk szemtanúi. Hogy megértsük ezt a több ezer éves múltra visszatekintő »zománc-fém« kapcsolatot, meg kell ismerni annak eredetét, történetét. A zománcnak mint díszítőanyagnak a története csak az ötvösművészet történetével összefüggésben vizsgálható, beleértve természetesen az utolsó három évezred ötvösművészeti, zománctechnikai és kulturális-társadalmi fejlődését is. Ezért azok között a zománctechnikák között kell eligazodni, amelyek meghatározó művészeti korszakokhoz, területekhez és népekhez kapcsolódnak. Hogy mikor és hol zománcoztak először, vagyis, hogy pontosan mikor kötötték össze először a színes, folyékony állapotú »üveget« a fémmel, valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. A zománcozás »tudománya« évszázadokon át többnyire családon belül, apáról fiúra öröklődött. Ez a fejlődés nagy visszatartója volt. A mestereknek ugyanabban az időben, egymástól függetlenül fel kellett találniuk ugyanazt. Minden időben a zománccal díszített ötvösmunkák színes, változatos kialakítása a divattól függött, így technikai fejlődése során a zománcozás lehetett dekoratív-ornamentális, képszerűen figurális vagy uram bocsá’ absztrakt, majd a XX. század ’60-as éveiben az őt hordozó ötvösségről leválva teljesen önálló műfajjá vált. A könyv e csodálatos díszítőanyag, a zománc alkalmazási módjainak bemutatásán keresztül juttat el bennünket a technikatörténet útvesztőibe, hogy végül világosan lássuk, hogy a zománc a legjelentősebb díszítőanyag az egyetemes művészet történetében.”