Molnár Krisztina Rita termékek hol kapható? (árak, boltok)

Beleolvasok Molnár Krisztina Rita kötetében nem kevesebb mint kétezer évig tart a hosszú utazás. Megelevenedik az emberi kultúra és történelem, az etruszkok lenkönyveitől a 2020-as világjárványig. A földi állapotok, úgy tűnik, időtlenek és állandók. A hétköznapok nyűgét, az emberi kapcsolatok árnyoldalait tértől és időtől függetlenül mindenki megtapasztalja. A 21. századi kamaszok kétségbeesve keresik a válaszokat az örök kérdésekre, a galambok varjúhangon kárognak félelmükben. Minden korszak kételyekkel terhelt. És a lét szépségével áldott. „a súlyos, fekete háztetők / között ködpamacsokban leng a hála” – a Hosszú utazás érzékeny, mégis húsig hatoló verseinek szinte minden sorát áthatja a puszta létezés felett érzett öröm. Molnár Krisztina Rita (1967) napjaink egyik legérzékenyebb lírikusa. A versek mellett prózai műveket is alkot, s a gyerekirodalomban is jegyzik a nevét. Rendszeresen publikál neves irodalmi lapokban, illetve foglalkozik múzeumpedagógiával.   Valamikor a felnőttkor küszöbén kezdett foglalkoztatni az a nyugtalanító kérdés, hogyan ragadhatja meg a végtelen tér és idő fogalmát egy olyan, alapvetően mégiscsak véges biológiai lény, mint a gondolkodó ember. Valamennyien a térnek és az időnek egy megszabott véges tartományában létezünk, ha úgy tetszik, mindenki a saját kis téridő-cellájába van zárva. Mi hát a végtelen az ember számára? Közel harminc éve vagyok csillagász, és lassan be kell látnom, hogy erre az egyszerűnek tűnő kérdésre tudományos alapon nem tudok jó válasz adni. A tudomány kérdései és válaszai véges léptékűek. Így a természet valódiságának megtapasztalásához a végtelenélmény illúziójával kerülhetünk közelebb. Molnár Krisztina Rita versei a szavak erejével teremtik meg az időtlenség illúzióját, a végtelenbe veszettség élményét, ezzel együtt pedig a túlélés reményét. Az öreg hajóskapitány alázata, amellyel a horizontba olvadó tengert nézi, a jelentéktelenségnek ugyanazt az érzését adja, mint amikor az egyén története a régmúlt idők történelmébe vész. Mintha megfordított távcsővel néznénk a távolba képzelt saját magunkat. (Kővári Zsolt csillagász)  

„Az ismeretlen táj térképét, amit csak egyszer nézhetett meg, alaposan meg kellett jegyeznie, hogy el ne tévedjen majd, ha odaér.” Ezen az ismerős ismeretlen tájon járunk mi is, ahogy Molnár Krisztina Rita novelláinak szereplői. Az eltévedt fiú, a púpos vénkisasszony, a megátkozott alvófalu lakói, egy meghibbant feleség, egy patkánykirály, egy biztonsági őr és a többiek életét is napi vagy történelmi megpróbáltatások kuszálják össze. Korok és vidékek összemosódnak, a hősök kacskaringós, hol emelkedő, hol lefelé ívelő útjaiból rezignált figyelemmel szőtt lírával és humorral átitatott történeteket a szerző. Márton László a kötetről: „Megrázó és mélyen elgondolkodtató novelláskötet. Próza, amely költészet. Szigorú társadalmi látlelet, szelíden radikális emberkép. És csupa kérdés. Jön-e Hecsedli? (Jön.) Hogyan szembesül a Ráth György utca főzni is tudó arkangyala egy pocsolya tükrében egy harminc évvel ezelőtti bécsi utazással és a bukott diktátor házaspár kivégzésével? Miért iszik egy tündér férje? Milyen az, amikor minden délután megáll az idő? Milyen ízű a rántott nyúlhús Lengyelország felé vonatozva? Milyenek a mai jó palócok, és milyen a jó palócok között egy nyarat O’ Neill drámáival tölteni? És hogy ne csak kérdéseket soroljak: a krumplilevesben kolbász is van. Meg babérlevél. Molnár Krisztina Rita novelláiban is megvan minden hozzávaló és világról, emberről való tudás ahhoz, hogy a magyar rövidpróza legjobb hagyományaihoz legyen köthető a kötet. Nagyszerű írásművészet, mindenkinek ajánlom.”  

„De megígérte, hogy télire köt nekem egy hosszú és meleg sálat.” A Sálmese úgy kígyózik, mint egy hosszú, tiri-tarka fonalakból kötött sál – az időn át. A gyerekek számára hihetetlen, hogy nagypapa és nagymama is volt egyszer gyerek. Hogy volt, amikor rakoncátlankodtak, és volt, amikor szerelmesek lettek. Nagymama haja ezüstgombolyag, nagypapa zsebe tele van térképekkel. Nagymama sálat köt, nagypapa megmutatja, hol nő a leánykökörcsin. A nagyszülők és unokák közti szeretet talán a legbékésebb – erről az időn át is melegítő kapcsolatról szól Bogdán Viktória és Molnár Krisztina Rita meséje.