Linn Ullmann termékek hol kapható? (árak, boltok)

Egy téli éjszakán egy tizenhat éves lány bolyong elveszve Párizs utcáin. Zsebében egy cetlin a harmincéves fotós, A. címe. A lány még nem tudja, hogy ami ezen az éjjelen történik majd, gyökeresen meg fogja változtatni az életét… „Azáltal, hogy megírom mindazt, ami történt, azáltal, hogy elmesélem a történetet, az igazsághoz olyan hűen, amennyire csak tőlem telik, megpróbálom egyetlen testté összeforrasztani őket kettőjüket – a nőt 2021-ből és a lányt 1983-ból.” – Linn Ulmann regényének elbeszélője kétségbeesett igyekezettel próbálja összerakni életének darabjait, és folytonosságot teremteni a múlt traumatikus eseményei és a jelen tapasztalatai között. Megszállott utazásba kezd a feledés rétegein át a legrejtettebb és legsúlyosabb emlék felé. Oslo, New York és Párizs elevenedik meg a könyv lapjain, hogy a töredékek nyers, őszinte és kíméletlen történetté álljanak össze hatalomról, vágyról, szorongásról, testről és szégyenről. És a kételyről: lehetséges-e békére lelni.

1979 nyarán történik szörnyűség történik a gyönyörű Balti-tengeri szigeten. A féltestvérek, Erika, Laura és Molly minden évben itt töltik a nyarat temperamentumos apjuknál, Isak Lövenstadnál. A három fiatal lány gyorsan változó, kiszámíthatatlan viszonyt alakít ki a többi ott nyaraló vendéggel, köztük Ragnarral. A gátlásos fiú mindig fut valaki elől, Isakhoz pedig valamiféle furcsa vonzalom fűzi.A tragédia után huszonöt évnek kell eltelnie, hogy a nővérek visszatérjenek a szigetre, és szembenézzenek a múlttal. Az Áldott gyermek a bűn, a felelősségtudat és a megbékélés, az emlékezés és a felejtés közti sodródást írja le, miközben a cselekményt a nyers érzékiség és az erőszak hullámai festik alá. Az egyes élettörténetek törékeny közös sorssá fonódnak – ám e közösségben szinte bárki kívülállóvá, kitaszítottá és üldözötté válhat. Az Áldott gyermek három nő életét mutatja be rendkívüli gazdagsággal, emellett pedig szokatlanul szép portrét fest egy édesapáról. Linn Ullmann az elmúlt néhány évben a kortárs skandináv irodalom egyik legmarkánsabb, emblematikus szerzőjévé nőtte ki magát. Regényeit számos nyelven, mintegy harminc országban adták ki.

Beleolvasok A Kegyelem megrázó története antik mintára épül: a két főhős szenvedélyesen szereti egymást, jól tudván, hogy a végső búcsú pillanata közeleg. A házaspár egyezséget köt. Mai megígéri súlyosan beteg férjének, hogy átsegíti a halálba, ha majd eljön az idő. Ám ahogy közeleg a vég, Johan meginog elhatározásában. Amint az élet és a halál közötti határvonal elhalványul, a szerelmespárt cserbenhagyják a szavak. Ki dönti el, mikor van itt az idő? Johan vagy a szerető hitves, Mai? A halál valóban megkönnyebbülést hozhat, de kinek? Mai szerelmi zálogként tett ígérete lehet-e számukra a kegyelem forrása? Linn Ullmann hétköznapi könnyedséggel tárja elénk az élet fájdalmas szépségeit, Johan reményekkel, álmokkal, apró titkokkal, jelentéktelen hazugságokkal átszőtt emlékeit és esetlenségükben is elragadó emberi kapcsolatait. A drámai történetet némi humorral, iróniával teszi felejthetetlen olvasmánnyá a mai norvég irodalom élvonalába tartozó szerző.   Vélemények a könyvről: Könnyű tollal írt, súlyos gondolatokkal teli kötet. A Kegyelem nem az eutanázia mellett vagy ellen érvel, hanem nyomasztóan árnyalt képet fest egy félszeg férfiról, aki szeretne legalább méltósággal búcsút venni az élettől és a szerelemtől. The New York Times Linn Ullmann regénye magába a rettegésbe invitál be bennünket. The Independent Kifogástalan mű […] Linn Ullmann különlegessé varázsolja a hétköznapi dolgokat. Frankfurter Allgemeine Zeitung Linn Ullmann könyve különleges élményt nyújt, akárcsak egy háromfelvonásos dráma (..), ahol a gyöngédség szörnyű, a könyörület pedig kíméletlen. Lire RÉSZLET: Johan és Mai 1979 tavaszán házasodtak össze. Két évvel Alice halála után. Mai harminc, Johan negyvenhét éves volt. Mait sosem hasonlította volna lóhoz vagy bármilyen más állathoz. Ha mégis le akarta volna írni valahogy, azt mondta volna, hogy számára Mai a kegyelem. Fiatalkorában Mai zongorista szeretett volna lenni. De zenész apja azt tanácsolta, tegyen le erről. Szerinte Mai nem volt tehetséges. Majdnem jó volt, de nem elég jó. És ez nem volt elég sem Mainak, sem az apjának. Ezért aztán abbahagyta a zenét, inkább az orvosira ment. Azért néha még zongorázott. Leginkább Schumannt játszott, de, ahogy mondani szokta, csak szórakozásképpen, nem komolyan. Mai gyakran különválasztotta a szórakozást a komoly dolgoktól. – Zongorázni akartam, az volt az álmom – mesélte egyszer Mai. – De nem volt hozzá tehetségem. Egész jó voltam, de sosem voltam igazán jó. Nekem nem adatott hozzá… tudod… – Felemelte kezét, és ujjaival integetni kezdett az arca előtt. – Nem adatott hozzá… – Kegyelem? – Nem szeretem ezt a szót. Ez olyan… – Számomra te vagy a kegyelem. Azért élek kegyelemben, mert te engem választottál.