Karafiáth Orsolya termékek hol kapható? (árak, boltok)

Egy varázslatos villában él Bori néni, az önző, csak a külsőségekkel foglalkozó öregasszony, aki pénzének számolgatásával és állandó udvarlóival szórakoztatja magát. A tetőtéri tündéri kis manzárd már egy ideje üresen áll, senki nem akarja kivenni: a pletykák szerint ugyanis, aki ide beköltözik, arra csúfos vég vár. Most mégis jelentkezik egy harminc körüli, gyámoltalan, kedves lány, Orsi, hogy cicájával, Rigóval együtt kivenné a lakást. Le is csap rá Bori néni, könnyen meggyőzi, hogy ezt a kis fészket neki találták ki. Ám rögvest a beköltözés után jönnek az első baljós jelek: recseg-ropog az építmény, s a lefolyóból rejtélyes hajcsomók kerülnek elő… Sorra vonulnak fel a szürreális szereplők, és kezdetét veszi a még szürreálisabb helyzetek egymásutánja. Csak bízhatunk abban, hogy végül minden jóra fordul, mint a mesében… A házikedvenc című regény alapján készült a Budapesti Operettszínház 2018 márciusában bemutatott című előadása.

Hol csúszott félre az anyák napi ünnepség? Milyen szaga van egy bácsinak? Felnőtt az, aki annak látszik? Vonszolódás a piacra, vándortábor, karácsonyi ponty a kádban. Anya és apa, nagyszülők, balhék – függő életek. Bolyongás régi házakban, harc az alkohollal, lemerülés a klóros medence aljára. Mit viszünk tovább? Mi nő fel bennünk? És hogyan nőjön fel az, aki sosem lehetett gyerek? Karafiáth Orsolya úgy mesél egy sosem volt gyerekkorról, mintha családi fényképalbumot lapozgatna. A valósággal való minden egyezés a véletlen műve! Óvoda, alvás délután, kötelező aludni, parancsszóra lecsukódik a sok kis gyerekszem […] Nem tud mindenki elaludni, pislogás, nem megy, de le kell hunyni a szemet, Katika néni cirkál körbe, körbe, körbe, egészen olyan, mintha egy kötéllel akarná befogdosni a szétszökő délutáni álmokat. Aki kinyitja a szemét, annak a fülébe sziszegnek! Szorosan, szorosan tartani, mert akinek a fülébe sziszegnek, az meghal! A Litera.hu podcastinterjúja 

„Évek óta kitartóan gyakorlom a tudatos álmodást. Amikor az alvó pontosan tudja, hogy épp álmodik. Meg kell próbálni körbefordulni, gondolatban. Aki így forog, mozgásával kimetszi a valóságot, egy kört, egy buborékot vág a levegőből. Léggömbben lebeg, aminek a széle fény. Amikor álmomban szép lassan körbeforgok, egy másik nő leszek, akit a betűző nap épp felébreszt. Elvégzek egy valóságtesztet, de a valóság becsap, visszaalszom, majd belül ébredek fel, egy másik tükör belsejében.”Karafiáth Orsolya legújabb könyve olyan, mint ez az álom: körbe-körbe az önismeret tükörlabirintusában, ahol minden tükörfal egy-egy új tekintet, egy-egy új érzelem fénytörése. A szerelmi csetlés-botlás hol vicces, hol drámai pillanatai körkörösen ismétlődnek, mígnem végül ez az álombéli körmozgás kimetszi a valóságból, és megjeleníti előttünk az elbeszélői hang tulajdonosát, aki, miután üggyel-bajjal kievickélt az útvesztőből, harsányan és szívből röhög ezen az egészen. „Már kisiskolásként is állandóan a világvégéről fantáziáltunk.“ „Hatalmas pusztaság lesz mindenhol – suttogta Zsuzsi –, a kiserdő is eltűnik, a közért is eltűnik!” „Tetemek szegélyezik majd az utat, míg az iskolába érünk” – emelte a tétet Kata. „Hogyan szegélyeznék már – vágott közbe a szerelmem, Laci –, szerinted az iskola megmarad?” Egykedvűen vonogattam a vállam. „Sajnos még nagyon sok időnk van az apokalipszisig – mondtam, büszkén arra, micsoda szavakat ismerek –, nem jön el elég hamar.” És tudtam, hogy mindez semmit nem számít: előbb végez velünk a szerelem…”   Karafiáth Orsolya és Koronczi Endre beszélgetése a könyvhöz kapcsolódó kiállításmegnyitón a Scolar Könyvesboltban. Az online esemény Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata támogatásával valósult meg:

Ha valaki megtudja, hogy halálos beteg, sokszor azzal a váratlan és kínzó tapasztalattal is meg kell küzdenie, hogy a barátok hirtelen elmaradoznak. Bármilyen kegyetlen és lehangoló is ez, éppenséggel emberi: nagy bátorság kell ahhoz, hogy a másik elmúlását végigkísérve szembenézzünk saját elmúlásunkkal. A Szirén szerzőjének legújabb regénye bátor könyv egy ilyen bátor kapcsolatról a halál árnyékában, valamint madarakról, szerelmekről, Tomról és Jerryről és Bowie-ról és Jackóról és a tengerről; felkavaró hullámvasút az éjszakába, ami személyességével, humorával és életszeretetével muníciót adhat mindazoknak, akik még csak keresik magukban ezt a bátorságot.   Láttam apámat, aki az utolsó pillanatban, utolsó erejével is élni akart, mindenáron. Előttem van a nézése. Ahogy arról beszélt, pedig már nem látott semmit, és csupa felfekvés volt mindene, hogy el kell kérnünk a bátyjától a számítógép jelszavát, mert ha hazamegy a kórházból, már a tőle kapott új gépet akarja használni. Szeretném hinni, hogy az alkalmas pillanatban meg tudom oldani a halálomat. Annyit kutattam már mérgek, ciánkapszulák után, megvettem a méreggyűrűmet is. Bár amikor megérkezett, és azon gondolkodtam, hogyan tudom majd használni, gyomron vágott a gyerekkori érzés. Ez az életbe kapaszkodó, görcsös és rémült valami, amiben nincs semmi más, csak ez, a kedves, kedves, kedves élet. – Részlet a regényből

Itt vagyunk, ahol a part szakad. Itt, ahol egy másfél évtizedes történet véget ér, és hirtelen valami új kezdődik el. Nem minden előzmény nélkül, nyilván, mégis váratlan erővel, az eddigi ügymenethez képest brutálisan. Behajózni, kikötni és horgonyt vetni esélytelen: a megérkezés hajótörés az éles sziklaszirteken. Szárazföld a talpunk alatt, lépteink iránya mégis bizonytalan. A szellős ligetből beérünk a sűrűjébe. Ez itt a szembenézés erdeje. Farkasok órája, sejtelmes félhomály a lángoló fehér hold alatt. Egy óriás pupillájú felvillanó szempár, prédára les. Hideg kövek, megroppanó gallyak, gödörré vájt tisztás, egyre mélyülő verem, amibe „behull a borzalom.” Fenyegető neszek. Egy megtartó fatörzset találni, szervesülni, összeforrni, hogy ne tudjon „meghajolni, törni, veszni” az, akihez emberhangon szól a meddő nőket kedvelő hegy. Dehogy is a csúcsra kívánna feljutni, hisz tudható: nincs, mi ott megterem. Csak hogy kordában lehessen tartani a fenevadat. Karafiáth Orsolya hetedik kötete (mely egyben a negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet. A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotiká­ról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken. Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.

Karafiáth Orsolya a függés lélektanát járja körül novellafüzérként is olvasható családregényében. Vajon milyen eséllyel lesz ép önértékelésű felnőtt egy kislányból, aki alkoholista családban nő fel? És kihez fordulhat segítségért az, akinek az ital maradt az egyetlen barátja? Az első pillantásra lazán összefűzött emléktöredékek sorának ható, ám valójában szinte mániákus tudatossággal megszerkesztett történet három generáció nőtagjainak életén keresztül mutatja be, miképpen cipeljük tovább a korábbi nemzedékek, anyáink terheit, szorongásait és függőségeit egy olyan világban, ahol a gyerekek éppúgy nem számítanak, mint a férfiak. „Dús nyomorkínálatában mindenki megtalálhatja a saját életére vagy környezetére vonatkoztatható traumát, függőséget, ismert vagy eddig fel nem ismert szégyenfoltot, amivel egyszer az életben, ha máshogy nem, a regény által legalább illik szembenézni. Hogy ez miért jó? Mert úgy állít tükröt, és úgy döbbent rá a szemünk előtt zajló, mégis fel nem ismert, nem tudatosított problémákra, hogy közben nem hibáztat senkit.” (Tóth Júlia Éva, prae.hu) A könyvhöz készült videoklip  

Karafiáth Orsolya a függés lélektanát járja körül családregényében. Az első pillantásra lazán összefűzött emléktöredékek sorának ható, ám valójában szinte mániákus tudatossággal megszerkesztett történet három generáció nőtagjainak életén keresztül mutatja be, miképpen cipeljük tovább a korábbi nemzedékek, anyáink terheit, szorongásait és függőségeit egy olyan világban, ahol a gyerekek éppúgy nem számítanak, mint a férfiak. Az új kötet megjelenését a regény anyagából készült hangoskönyv megjelenése egészíti ki, mely Petrik Andrea színművész (Kincsem, Hajnali láz) előadásában hallható. Előadja: Petrik Andrea Rendező: Lehoczky Orsolya Hangmérnök: Dévényi Zoltán A felvétel az Altrecords Hangstúdióban készült 2017-ben.