Ian McEwan termékek hol kapható? (árak, boltok)

1962 júliusában egy fiatal szerelmespár az esküvője napján megérkezik egy tengerparti hotelbe. Minden tökéletesnek látszik – a kilátás, a pazar vacsora, a finom bor –, a fiú nem sejti, hogy a lány szörnyű titkot hordoz. Mindketten félnek a közelgő nászéjszakával kapcsolatos érzéseikről beszélni, és egyikük sem tudja még, hogy e néhány óra történései egész életükben kísérteni fogják őket…     Ian McEwan regénye egyszerre korrajz és pszichológiai látlelet, félelmetes tanúságtétele annak, hogyan hatja át a társadalom prüdériája és konzervativizmusa az egyes ember életét. A regény kimerevít egy pillanatot, a nászéjszaka estéjét, mely a két fiatal életének esszenciáját hordozza, és lényük, kapcsolatuk lényege sűrűsödik össze ebben a néhány órában. A vékony könyv súlyos és rétegzett tartalmat hordoz – számos kérdést felvet kultúra és test viszonyáról, elfojtásról, egymás megszólításának nehézségeiről. „Az ő értelmezésében nem lehet szavakkal megnevezni a történteket, mert nem létezik olyan közös nyelv, amelyen két épelméjű felnőtt le tudná írni egymásnak, hogy mi történt. S hogy vitatkozzanak rajta, azt még kevésbé tudta elképzelni. Ezt nem lehet megvitatni. Gondolni sem akart rá, és remélte, hogy Edward hasonlóan érez. De mi másról beszélhetnének? Mi másért lennének itt, a tengerparton? A tárgy olyan szilárdan állt közöttük, akár egy domborzati alakulat, egy hegy, egy szirtfok. Megnevezhetetlenül, kikerülhetetlenül.” (részlet a regényből)

Fiona Maye felsőbírósági bíró, szakterülete a családjog. A közmegítélés szerint ő az ítélethozatal Mozartja. Ezúttal azonban karrierje legnehezebb ügyével szembesül: a szó szoros értelmében élet és halál között kell döntenie egy tizenhét éves fiú kapcsán. A fiú Jehova tanúi közé tartozik, akik elutasítják a vérátömlesztést, ám neki most súlyos, de gyógyítható leukémiája miatt transzfúzióra lenne szüksége. Fiona Maye döntése végzetes és irányíthatatlan folyamatokat indít útjára: benne rég elfeledett érzéseket kavar föl, a fiúban pedig új szenvedélyeket szabadít el. Mindeközben a bírónő szétesőfélben lévő házasságával is küzdeni kényszerül. A nyugtalanító végkifejlet elől pedig, úgy tűnik, nincs menekvés. „Életem egyik legnagyszerűbb olvasmánya – rendkívüli, erőteljes, megindító. Finoman kiegyensúlyozott, művészien megmunkált, gyönyörűen megírt regény, amely minden tekintetben figyelmet érdemel.” – Alberto Maguel „Nem lehet letenni” – The Guardian „Egy magánéleti válsággal küszködő felsőbírósági bíró élet-halál döntéseinek lebilincselő története. … Fiona Maye személyében McEwan nem kevésbé hihető, rokonszenves női főhőst alkotott meg, mint amilyen Briony Tallis, a Vágy és vezeklés központi alakja, aki elkövet egy végzetes hibát. … A gyermektörvény lényegében szerelmi történet… izgalmas, váratlan, mélyreható következményekkel.” – The Sunday Times Magazine „Szívbemarkoló és szórakoztató egyszerre” – The Vancouver Sun

Három férfi és egy halott nő. Valamint a sors – vagy az emberi psziché – kiszámíthatatlan bakugrásai. A három szerető Molly Lane temetésén találkozik egymással. A köztük lévő törékeny status quo a nő halálával szilánkjaira hull. Különös szövetségek és érdekkapcsolatok szövődnek, amelyeknek hátterében önzés, tehetetlenség és gyilkos indulat gomolyog. Végül egy amszterdami utazás lebbenti fel a fátylat az összes titokról… „Tizennégy regény, három novelláskötet és egyéb színpadi, illetve televíziós művek szerzőjeként a Man Booker-díjas McEwan sokszorosan bizonyította már, hogy átütő erővel képes megragadni sorsfordító emberi helyzetek mély érzelmi dinamikáját.” Ureczky Eszter, Műút „A halottbúcsúztatással kezdődő történet egy szinte tökéletesen megtervezett és megírt regény…az Amszterdam az egyik legélvezetesebb McEwan munka.” (parameter.sk)

Hogyan írjuk le a vér színét, ha még sosem láttunk pirosat? Milyen lehet egy borospohár alakja, amit megérinteni nem tudunk, csak a csendülését halljuk? Mintha egy vak ember beszélne a világról. Ian McEwan új regényének narrátora egy magzat a méhben. A szituáció pedig a leghíresebb Shakespeare-drámák világát idézi. A magzat felfedezi ugyanis, hogy anyja – apja testvérének segítségével – gyilkosságra készül. Mit tehet ilyen esetben egy kiszolgáltatott, még nem is egészen evilági lény? Az események feltartóztathatatlanok. Akárcsak a születés. A többi: néma csend. De már közelednek a szirénák…

A Man Booker-díjas Ian McEwan a kortárs brit irodalom méltán kultikus szerzője – talán nem túlzás azt mondani: a legnagyobbja. Művei nem pusztán regények, hanem szellemi kihívásoktól burjánzó műalkotások. McEwan nevét ismerik a magyar olvasók is: az Amszterdam, az Őrült szerelem, a Vágy és vezeklés, a Szombat csak néhány példa a brit mester hatalmas életművéből.  A szép Serena, zsebében friss cambridge-i matematika diplomával, szívében egy felfoghatatlanul kegyetlen szakítás fájdalmával, majdnem véletlenül kerül a brit titkosszolgálathoz. A hetvenes évek elején járunk, az ír zavargások, a hidegháború, az energiaválság idején. Serena imád olvasni, és ennek a szenvedélyének köszönheti, hogy különleges küldetéssel bízzák meg: ajánljon föl egy kulturális fedőszervezet nevében csinos ösztöndíjat egy tehetséges, a szó szabadsága mellett elkötelezettnek látszó, fiatal írónak. Kémtörténet? Korrajz? Valóság és fikció, szerelem és árulás összefonódása? Ez mind – mesterien, ahogy McEwantól megszokhattuk.

Az Egyesült Királyság elvesztette a Falkland-szigeteki háborút, Margaret Thatcher Tony Benn-nel harcol a hatalomért, Alan Turing, a modern számítógép-tudomány atyja áttörést ér el a mesterséges intelligencia kutatásában – a nyolcvanas évek alternatív Londonjában piacra dobják az első sorozat élethű emberi robotot. Charlie célok nélkül sodródik, amikor új lakó költözik a szomszédba: Miranda. A fiú elhatározza, hogy örökségéből megvásárolja az egyik Ádámot, és Mirandával együtt programozza be a személyiségét, hogy így kerüljön közelebb a lányhoz. Ádám szép, erős, okos és jólelkű – hamar szerelmi háromszög alakul ki közöttük. Miranda múltjából szörnyű titokra derül fény, és hármójuknak súlyos morális dilemmával kell szembenézniük. McEwan egyszerre nyugtalanító és szórakoztató regénye számos kérdéssel szembesíti olvasóját: Mi teszi emberré az embert? A tettek vagy az érzések? Megértheti-e egy gép az emberi lélek működését? A provokatív és borzongató történet arra is figyelmeztet, hogyha az ember túl messzire megy a technikai fejlődés útján, előfordulhat, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás…