Hartay Csaba termékek hol kapható? (árak, boltok)

Két, gyilkosságért elítélt rab a tököli fiatalkorúak börtönéből, 1983-ból indul különös utazásra. A két srác egyik reggel a börtön falain kívül találja magát: nem csak térben, időben is máshová kerülnek. Minden elalvás és ébredés új helyre röpíti őket, és mindig várja őket valaki…  „Anya írt a múltkor, de csak képeslapot. Szeretnek. Én meg szeretnék kiszabadulni.” Hartay Csaba regénye időutazás, mágikus realista börtönfless, nyomasztó látomás, groteszk rémálom, epikus road movie. A „magyar valóság” szereplői bukkannak fel a regény lapjain: kisemberek beszélik el az életüket 2021-ben a ’83-ból érkező két „börtönturistának”. Minden felvillanó sorsban ott vannak a kérdések: A szabadság üres vagy jelentéssel teli szó? Hol van a szabadság, kívül vagy belül? És melyik a nagyobb rabság: a börtön vagy az ember saját gondolatai? Szabaddá lehet válni, vagy csak megtapasztalni lehet a bennünk lévő szabadságot?

– Nem hülye, fel van véve! Shado megtorpan, felnéz a férfira, de nem mond semmit. – Ugye, hogy nem vagy hülye? – kérdi tőle az igazgató. – Nem vagyok hülye – válaszolja Shado meglepetten. – Akkor rossz vagy. Majd megjavítunk. Idő: kilencvenes évek. Helyszín: magyar kisváros. Szereplők: néhány kamasz. És látszólag nem történik semmi. Télen körbekorcsolyázzák a befagyott holtágat, nyáron csónakkal indulnak halrajok után. A szülők elérhetetlen távolságban. A nagy kilátástalanságban a fiúknak folyton valami balhén jár az eszük… Hartay Csaba kisregényén hol könnyesre röhögi magát az ember, hol gombóc gyűlik a torkában. És végigizgulja a könyvet: ki lehet-e törni a reménytelenségből?     A Scolar Kiadó kiadványai a magyar kultúráért, a magyar művészetért és hagyományaink megőrzéséért elnevezésű szakmai program megvalósítását 2021-ben a támogatta.

Hartay Csaba új kötetében a gyerekkor ikonikus helyszínei, történetei, csínytevései elevenednek meg egy felnőtt férfi emlékein keresztül. A 80-as, 90-es évek világa, a trabantos vidéki kirándulások, a diszkó, a Depeche Mode és a boroskóla egy generáció közös életérzésének lenyomatai. Lírai, néhol melankóliába hajló, finom erezetű írásai a gyerekkor szabadságának elvesztését dokumentálják; pillanatképek a régi balatoni nyaralásokról, játszótéri bandázásokról. Ugyanakkor nem az életközepi leltár keserű hiátusaira hívják föl a figyelmet, és nem is egy anzixot olvasunk a gulyáskommunizmus utolsó éveiről.  A szerző konklúzója lerombolja a nosztalgia sokszor közhelyes paneleit, a gyerekkor örökké tart – és utána még legalább egy nyáron át.