Gerlóczy Márton termékek hol kapható? (árak, boltok)

„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Két dolgot határoztam el. Egyedülálló leszek. Az egyedülállóak annyit kufircolnak, amennyit akarnak. Csemegepultos leszek. A piac az élet szinonimája. A csemegepultosok élnek. Emberek közt. Élő és holt szövetek, Lalikám, erről szól majd az élet.”  Gerlóczy Márton egyik legnagyobb erőssége, hogy a bennünket körülvevő hétköznapi világ abszurditását humorosan, ugyanakkor rendkívül érzékletesen teremti újra szövegeiben. Időnként már-már szociológiai igényű fejtegetései ugyanolyan szórakoztatóak, mint a szarkasztikus jellemrajzok és a csattanós anekdoták. Az először 2009-ben megjelent A csemegepultos naplójának új kiadását az olvasók érdeklődésén túl a regény színpadi adaptációjának bemutatója indokolja.     „Amikor először magára hagytam a lovasban, féltem, hogy sokat fog bénázni, de ügyesen helyt állt. Jókat nevettünk együtt, és vele söröztem életemben először a munkahelyemen. Soha nem fogom elfelejteni azt az időszakot.” (Zsuzsanna, boltvezető)  A szerző korábban megjelent művei a Scolar Kiadónál: Igazolt hiányzás Check-in Létra Elvonókúra Mikecs Anna – Altató  Nézd csak, itt egy japán! – Az Altató borítójának története

Azt mondják, idegenben jövünk rá, kik is vagyunk valójában. Mélyen igaz ez Gerlóczy Márton legújabb regényére is, melyben a fiatal szerző külföldön átélt kalandjait írja le a tőle megszokott ironikus humorral. Miközben Los Angelesben próbál hamburgert szerezni, Bangkokban igyekszik lerázni egy kitartó prostit, taxisofőrökkel küzd Várnában, és ötven körüli jamaicai hippiknél vendégeskedik – Gerlóczy nemcsak négy kontinens tíz országát ismeri meg és ismerteti meg az olvasóval, hanem legalább ennyire magáról és honfitársairól is izgalmas tapasztalatokra tesz szert. – Ne haragudjon, Márczy úr, tényleg csak egy pillanatra szeretném zavarni, és már megyek is… – Mondja! – Én egy amerikai színész vagyok… – Tudom. – Tudja? – Igen, láttam már egy-két szerepben. – Ó, köszönöm, nem gondoltam, hogy… – Bocsásson meg, de mint látja, éppen ebédelek. – Igen, elnézést, máris mondom. Szóval tudom, hogy ön egy csóró magyar író. – Pontosan. – Imádom a munkáit, és én rengeteg pénzt keresek. – Igen. – Gondoltam magának adnék belőle egy keveset. – Ühüm. Mennyire gondolt? – Húha, hát, 10-15 millió dollárra. – Hogy is hívják? – Harrison Ford. – Szóval, Harry. – Megtisztel. – Ne haragudjon, Harry, de én most inkább azt mondanám, hogy nem. De lesz egy dedikálásom Szolnokon májusban. Ha van kedve, szeretettel várom. – Jó, köszönöm, és még egyszer elnézését kérem, hogy zavartam. – Semmiség. Jó pihenést kívánok.

Egy magyar pincér életének 12288. napján elutazik egy thai szigetre, hogy végre kipihenje magát és leszokjon az alkoholról. Útitársa, Márczy Lajos (A csemegepultos naplója, Check-in), napról napra dokumentálja titkos naplójában a pincér elvonókúráját, saját küzdelmét és a thai sziget valóságát: a kiábrándult helyieket és a nyugati világ dőzsölő hordáit; a görcsösen és kétségbeesetten nyugalmat és kalandot kereső nőket és férfiakat.  Az Elvonókúra a szerző első olyan regénye, amit mindvégig félmeztelenül, zokni nélkül írt. Ez nagy segítség volt számára, hiszen rengeteg manapság a pulóverben és zokniban készülő regény, és látjuk az eredményét. „Lakik a hátamon egy fekete majom. Nem tudom elkergetni, nem tudom lerázni magamról. Az akarom-akarom mindent felemészt, és mindenből kirekeszt. Én választottam, vagy engem választott ez a kereszt?  Több hónapos ázsiai kalandba zárni magad egyetlen társként és megfigyelőként egy aktív függővel művészi perverzió. Személyes, intelligens utcai humorral fűszerezett kaland a függőség tehetetlen holdudvarából. Szeretem.” (Kiss Tibi) Kritikák, interjúk:

A nagy sikerű családregény eddig megjelent köteteit most kedvezményes csomagáron vásárolhatja meg!   Fikció 1. A katlan Gerlóczy Márton új regénye, a Fikció (A katlan) egy folytatásos identitás-thriller első kötete, melyben a szerző egy különösen szövevényes családtörténet előzményeit meséli el. A helyszín egy karácsonyra készülődő, völgykatlanban fekvő szicíliai kisváros csöndes sikátora, ahol baljós előjelekkel indul útjára egy feszült visszaszámlálás. Egy ember az igazságra, egy író DNS-eredményekre, egy regény a szereplőire vár. Mindeközben kizárólag abban lehetünk biztosak: „A dolgok csak egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.” De hogyan történtek? Mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, amikor kiderül, hogy alig valami igaz abból, amit eddig magunkról és a családunkról tudtunk, hittünk, gondoltunk?  Fikció 2. Az örvény Talán eltelt egy másodperc, talán kettő, talán egy sem. Eldördült az ágyú, megrepedt a hegy. Gerlóczy Márton többkötetes identitásthrillerének második része ott folytatódik, ahol az első véget ért. A DNS-eredmény megérkezett a szicíliai kisváros csöndes sikátorába, a családregény szereplői szétszéledtek, és a történet helyén elindul a lefelé szívó gyors, forgó mozgás. Az aparegény apa nélkül marad. A Fikció második része utazás a tudat mélyére, kényszerleszállások, vulkánkitörések és frontális ütközések örvénylése egy családtörténetben önmagát kereső ember identitása körül.  Fikció 3. Az út A Fikció harmadik részének főhőse elbúcsúzik a katlantól, ahol túlélte az örvényt, és hazatér Magyarországra, hogy véget vessen kitalált történetének. Néhány nappal később elindul az úton, hogy találkozzon az apjával és közölje vele a hírt. Az út az életén vezet keresztül. Az utcákon, ahol együtt éltek, a környéken, ahová a szicíliai kisvárosból hazatért. A hír egyszerű: nem vagy az apám, ám ez a néhány száz újlipótvárosi lépés - ami a hideg januári délutánon az emlékein, a múltján vezet keresztül – irtózatosan hosszú, hiszen eközben valahogy meg kell értenie, hogy mostantól kezdve minden másképp volt.

Gerlóczy Márton új regénye, a Fikció (A katlan) egy folytatásos identitás-thriller első kötete, melyben a szerző egy különösen szövevényes családtörténet előzményeit meséli el. A helyszín egy karácsonyra készülődő, völgykatlanban fekvő szicíliai kisváros csöndes sikátora, ahol baljós előjelekkel indul útjára egy feszült visszaszámlálás. Egy ember az igazságra, egy író DNS-eredményekre, egy regény a szereplőire vár. Mindeközben kizárólag abban lehetünk biztosak: „A dolgok csak egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.” De hogyan történtek? Mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, amikor kiderül, hogy alig valami igaz abból, amit eddig magunkról és a családunkról tudtunk, hittünk, gondoltunk?  Nemsokára eldördül egy ágyú, megreped a hegy, élők és holtak a nagy zajra összecsődülnek, hogy kezdetét vegye egy monumentális non fiction-regény. című családregénye után a szerző az apák történetét szerette volna megírni, de végül a történet kezdte el írni őt.  A szerző 2003-ban jelentkezett első regényével, az sal. Gerlóczy Márton kérésére ez a regénye soha többé nem jelenhet meg újra. Hogy miért, arra a Fikció a válasz. Gerlóczy porcelánszerelemmel hajol meg édes anyanyelvünk előtt. Mondatai finoman szúrnak, éterien kényelmetlenek, jellemzően gyönyörűen szomorúak. Szívesen találnak el a legrosszabbkor. Ennyi emberismerettől összerezzenünk, ilyen képektől összeszorul a szívünk. (Esze Dóra, Libri Magazin) Benyó Rita riportja a Fikcióról:  

Beleolvasok „A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.” Talán eltelt egy másodperc, talán kettő, talán egy sem. Eldördült az ágyú, megrepedt a hegy. Gerlóczy Márton többkötetes identitásthrillerének második része ott folytatódik, ahol az első véget ért. A DNS-eredmény megérkezett a szicíliai kisváros csöndes sikátorába, a családregény szereplői szétszéledtek, és a történet helyén elindul a lefelé szívó gyors, forgó mozgás. Az aparegény apa nélkül marad. A Fikció második része utazás a tudat mélyére, kényszerleszállások, vulkánkitörések és frontális ütközések örvénylése egy családtörténetben önmagát kereső ember identitása körül.  „Ötödik napja nem tudtam, ki az apám. December 26-án ágyúdörrenésre ébredtem. Hallottam, ahogy a galamb felröppen a helyéről. Nem nyitottam ki a szememet. Láttam, ahogy a házak fölé repül és körülnéz. A Via Santiglián föl-le cikázott a dörrenés visszhangja, mintha vödrökkel rohangálnának a sciclitanók tüzet oltani. Sorra csapódtak ki a spaletták, az egyik teraszról csipás szemű szobakutya ugatta a kolostort, ahonnan fehér füstöt fújt a város fölé a szél. A magasból, ahonnan lenézve Scicli összenő a sziklákkal, és mint egy barokk tükör, sárgán ragyog a reggeli fényben, láttam, hogy a távolban szürke karfiolfelhő emelkedik a horizont fölé. Az Etna! A DNS! A robbanás, gondoltam, és kinyitottam a szemem.”

„A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.” A Fikció harmadik részének főhőse elbúcsúzik a katlantól, ahol túlélte az örvényt, és hazatér Magyarországra, hogy véget vessen kitalált történetének. Néhány nappal később elindul az úton, hogy találkozzon az apjával és közölje vele a hírt. Az út az életén vezet keresztül. Az utcákon, ahol együtt éltek, a környéken, ahová a szicíliai kisvárosból hazatért. A hír egyszerű: nem vagy az apám, ám ez a néhány száz újlipótvárosi lépés - ami a hideg januári délutánon az emlékein, a múltján vezet keresztül – irtózatosan hosszú, hiszen eközben valahogy meg kell értenie, hogy mostantól kezdve minden másképp volt. (((részlet)) Véget ért az az élet. A meg nem történt dolgok megtörténtek, véget értek. A telefon még a kezemben volt, a fülemben még visszhangzott a nő hangja, és a válaszom: ennyi is. Hát akkor ennyi volna, valami ilyesmit akartam mondani, ilyesmit szokás mondani, amikor az ember megtudja, hogy az apja nem az apja, de én azt mondtam: ennyi is. Én ezt mondtam. Így van, felelte a nő. Ő ezt mondta. Kiálltam az erkélyre, elszívtam még egy cigit, elnéztem a Pozsonyi út csupasz fái fölött, az útra, melynek végén, vagyis az út elején ott várt az apám, hogy közöljem vele a hírt, nem az apám. Mennem kellett. Január vége volt, az életem vége volt.

Gerlóczy Márton regénye családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Gerlóczy nagyanyjának, Jékely Mártának, és dédanyjának, Schéfer Idának az emlékirata adja. Az erdélyi családtörténetben úgy illeszkednek egymáshoz a női sorsok, mint a hajfonatban a szálak. Beletörődés, reményvesztettség, fájdalom, kitörni vágyás, csendes lázadás feszegeti szét és tartja mégis együtt a megtépázott életeket. A szerzőt Mikecs Anna, Jékely Márta elsőszülött gyermeke – Áprily Lajos szavaival, a „drága holt” – kalauzolja a háborúk dúlta, darabokra tört országban szétszakadó és a veszteségek után újra élni akaró család megrendítő krónikájának bemutatásában. "Mennyi szeszélyesen váltakozó, legapróbb szeleteiben is foghatóan-láthatóan, anyagszerűen megjelenített színhely, ház, kert, utca, tájdarab! Mindegy, hogy Kolozsvár vagy Szentgyörgypuszta, Budapest vagy Enyed. Járt-e ott mindenütt a regény írója, vagy alapos filológus módjára naplókban, levelekben, szakmunkákban kutatott, ki tudja. S hogy csúsznak össze közelibb-távolibb időtartományok, ahogy az emlékezet, a munka anyaga rendeli. Szóval tudatfolyam, mégis minden a helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család. A Jékelyek, csúcsán Áprily-Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem, történetüket, ezt a könyvet jó olvasni." – Lator László    "Lehet, hogy képzelődöm, de úgy érzem, nem élek sokáig, hisz annyiféle baj gyötör. Ez is sarkall arra, hogy leírjam furcsa életem – életünk – történetét gyermekeinknek, és talán az ő gyermekeiknek is." – Jékely Márta "Jöjj velem aranyos, édes, kis unokám, drága utódom, fogd kezem és szaladj te is át velem a régen eltűnt szobákon, kerteken, amely az én életem, világom volt. Utakon, utcákon, városokon, légy velem!" – Schéfer Ida Ha nem ismertem volna közelebbről a „Mikecs Anna Altató” című regény több szereplőjét, akkor is annak nevezném, ami: az évszázad regényének és a lovagiasság regényének. (Petrőczi Éva, Magyar Kurír) A családi naplók és levelezések felhasználásával született Altató már-már megdöbbentőnek hat finom ecsetvonásaival. A kíméletlen őszinteség itt is alapvonás, de ezúttal egy olyan, túlzásoktól, karikírozásoktól mentes, olykor filozófiai mélységeket is megnyitó tudatfolyam tárul elénk, amelynek minden sora a női létezés kényszerű, hétköznapi magányáról tanúskodik. (Dézsi Fruzsina, ÉS)

Gerlóczy Márton regénye családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Gerlóczy nagyanyjának, Jékely Mártának, és dédanyjának, Schéfer Idának az emlékirata adja. Az erdélyi családtörténetben úgy illeszkednek egymáshoz a női sorsok, mint a hajfonatban a szálak. Beletörődés, reményvesztettség, fájdalom, kitörni vágyás, csendes lázadás feszegeti szét és tartja mégis együtt a megtépázott életeket. A szerzőt Mikecs Anna, Jékely Márta elsőszülött gyermeke – Áprily Lajos szavaival, a „drága holt” – kalauzolja a háborúk dúlta, darabokra tört országban, a szétszakadó és a veszteségek után újra élni akaró család megrendítő krónikájának bemutatásában.

A közelmúlt egyik legnagyobb irodalmi és közönségsikere volt Gerlóczy Márton Altató című regénye. Az irodalomból és történelemből ismert Jékely-Áprily család nőtagjainak sorsát elmesélő mű gyönyörű borítója önmagában is számos titkot rejt: miként került a magyar író kapcsolatba egy csodabogár japán fotóssal, hogyan jutott el a szerző Japánba, miként jött a japán fotóművész Magyarországra, s milyen furcsa helyzetekbe keveredett az író-fotós páros Budapesten és Erdélyben. S emellett természetesen a Jékely-Áprily család híres alakjaival is megismerkedhetünk: számos kortárs és családi fotó illusztrálja e különleges könyvet.